Olyan jó néha egyedül lenni, elvonulni a világtól, örömben, bánatban elgondolkodni, és érezni, hogy most valami fontosat kell átgondolnom..Bárcsak itt lennél velem!!!!!A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm.....

2015. október 16., péntek

Maradj a jelenben...




Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.Nem váltottam az életre jegyet, elvétettem az érzések ajtaját, nincs olyan vágy vagy alkalom, amit el ne hibáztam volna. Fontos még most, az elején tisztázni, mi a különbség igazság és hazugság között. A hazugság benn marad az ember fejében, mint a migrén. Az igazság meg olyan, mint a bumeráng. Fejen talál, jól felráz, és már távolodik is a látóhatár felé. Az igazság senkié. Nem szabad elfelejteni, hogy a test megfonnyad, hogy a barátok meghalnak, hogy mindenki elfelejti az embert, hogy a vég magányban telik el. És azt se felejtsük el, hogy ezek az öregek valaha fiatalok voltak, hogy az életre szánt idő nevetségesen kevés, hogy az ember egyik nap még húszéves, másnap pedig nyolcvan. Egy bizonyos kor után mindenki elszenvedi a maga sebeit, meggörnyed a maga terhe alatt, és kínlódik az élete nehézségei miatt, és gyakran mindez megtöri az embereket. Senki sem maradhat sértetlen... Az ember jellemét a lelki sebei és forradásai határozzák meg. Néha a szenvedés gazdagítja a lelket, néha épp ellenkezőleg, összetöri.

2015. február 20., péntek

Ne igérj



Szorosan ölelj Ne engedj veszni, ha mennék. Ne engedd közénk a felleget rajzolj kettőnkről repkényt, vágtázó lovakat, szerelmet. Ne ígérj nagyokat, nem kell. Szirmokat apránként szórj rám bújtass, csukj el szemeddel hadd feszüljek álmodban hozzád. Ne engedj menni, elvesznék. Magaddal szorosan köss gúzsba béklyót testeddel fonj körém falazz be az eleven húsba!

2015. február 19., csütörtök

Az élet


Az élet szép,
A halál pedig egy hamis álomkép.
Sokan azt hiszik a halál áldás,
Pedig azzal nem jön a megváltás,
Tested halála után lelked újra éled,
Főleg, ha helytelen ösvényre téved-újra kezdheted a földi léted.
Ezért megérné a halál után vágyni?
Inkább küzdj, de eléggé fog fájni!
Ne akard, hogy temessenek,
Inkább hagyd, hogy szeressenek,
Így biztos élvezni fogod a földi életet!!!!!"Vigyázz, ne hagyj meghalnom amig élsz!!,,

2012. március 22., csütörtök

Ne félj


Hagyd játszani
Elcsendesült gondolataid
Legalább az álmok ujjait
Ne szorítsd ökölbe...
.
Miért akarsz a hideg betonon
Elszánt tömegben vonulni?
Miért nem mersz hunyt szemmel
Ringatózni a Vágy-öbölben?
.
Félsz. Tudom.
Mondanod sem kell.
Látom a csonkának vélt,
Vérző, félig-eltemetett lelket...
.
Mintha ólommal béleltek volna
Úgy vánszorogsz át
Az egyforma napok
Kőzuhatagai között.
.
De vár Rád egy kavargó perc
És repülsz, a Felhő magas, de Tiéd
Minden álom megtart, ha hiszel
Itt egy álom, vedd el; ne félj!


2011. október 3., hétfő

Elmentél




Elmentél, s megnémult a táj. Halott erdők
mélyébe tűnt az eddig oly vidám visszhang
s ott hangtalan zokogva nem figyelt többé
hívó szavamra, nem akarta napfényes
örömmel visszamondani neved, melyre
tegnap még együtt s boldogan tanítgattuk.
A délután biztató zöldje elsápadt,
a friss vadrózsa összecsukta bimbóit,
az ibolyák szemében árva könny égett:
kedvem veled szállt, s tehetetlen, új bánat
húzza elgyengült szivem. A kilátó vén
kövein álltam, a korlát előtt, honnan
falunk fölött legtovább lehetett látni
már messze ringó kis hajód vitorláit.
Engem is elvittél? - oly léttelen vártam,
mig meg nem érkezett az estharangszó!... 
Majd az éj hullatni kezdte harmatát; 
súlyos csillagok ültek pillámra. A hajlongó
fák közt éjfélig megmaradt a csönd, és sírt.


Lecke

“ Megtanultam, hogy azok a források, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy valóra váltsuk álmainkat, bennünk vannak, csupán arra a napra várnak, amikor úgy döntünk, hogy felébredünk, és igényt támasztunk velünk született jogainkra.....”
Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll.

Álmok




Lehet, hogy nem is vagyok...
Lehet hogy te sem vagy...
lehet, hogy csak álmodtalak,
s magamat is álmodtam...
lehet hogy ez az egész
mi történik velem:
hogy befogad szemem
s érted dobog szívem-
-belefér egy álomba...
...de ha így van:
ha álom vagy-
-légy szép álom,
én csak azt várom
jöjj értem, úgy kérem:
gyere,álmodj velem..